Felállítása a nyilvánosság előtt

A vizsgálóbizottság és a nyilvánosság Egy politikai botrány a századfordulós Magyarországon Kiderült, hogy a pénz gróf Szapáry László fiumei kormányzótól, a miniszterelnök jó ismerősétől származott.

A szövevényes ügy felderítésére — először a magyar törvényhozás történetében — vizsgálóbizottságot állítottak fel. A testület szokatlan eszközhöz folyamodott az eljárás során: a nyilvánossághoz fordult a politikai elit tagjaira nézve terhelő bizonyítékokért. Az ügy A függetlenségi honatya állítása szerint 10 korona készpénzt kapott annak fejében, ha eláll a kormányt bíráló felszólalásától, és vidékre utazva nem vesz részt többé az év eleje óta tartó obstrukcióban, amellyel az ellenzék egy része a monarchia haderejének növelését célzó véderőjavaslat, illetve a költségvetés elfogadását kívánta megakadályozni.

Pap a pénz átadójaként Dienes Márton újságírót és volt ellenzéki képviselőt jelölte meg, ám világossá tette, hogy az úgynevezett leszerelési akció kitervelője és finanszírozója egy, a miniszterelnökhöz közel álló befolyásos politikus.

Ezután a pénzt letette a ház asztalára, és követelte az ügy kivizsgálását. A már amúgy is feszült hangulatú ülésteremben elszabadultak az indulatok. Felállítása a nyilvánosság előtt ellenzéki politikusok is jelezték, hogy az utóbbi hetekben megkörnyékezték őket vagy a pártjukat támogató lapokat. Annak ellenére, hogy a kormánypárt is egyetértett egy vizsgálóbizottság felállításával, a bekiabálásokkal tarkított tárgyalást a ház elnökének hosszabb-rövidebb időre több alkalommal is fel kellett függesztenie, és egymást követték a zárt ülések is.

Az ellenzék sikeresen akadályozta meg mind Khuen-Héderváry felszólalását, felállítása a nyilvánosság előtt pedig azt, hogy írásban nyújtsa be a napirend megváltoztatására irányuló javaslatait.

Ennek érdekében — némi dulakodás árán — még a jegyző kezéből is kitépték, majd darabokra szaggatták a kormányzati munka szempontjából elengedhetetlen indítványokat. Az ülésnap csak éjfél után ért véget, amikor az ellenzék kivonulását követően a szabadelvű párt elfogadta a kormány előterjesztéseit. Másnapra kiderült a valódi vesztegető kiléte: gróf Szapáry László fiumei kormányzó, a miniszterelnök ismerőse és a tágabb értelemben vett kormányzat tagja nyilatkozatban ismerte el bűnösségét, és beadta a lemondását.

Becsületszavamat adom arra, hogy a miniszterelnök úrnak ezen lépésemről semmiféle tudomása nem volt. Tettem azt saját egyéni akaratomból anélkül, hogy a kormány bármit is tudott volna. A bizottság többsége és elnöke, Rohonyi Gyula is a szabadelvű párt soraiból került ki.

•  - Я имела в виду Кармен.
• Nyilvánosság előtt a torinói lepel
•  Рог aqui, senor.
•  Ну вот, наконец-то! - вскрикнул Джабба.

A bizottság még ugyanezen a napon erekciós anekdotáról működését: 11 ülésben napi hat-nyolc órán keresztül több tucat tanút hallgatott meg, iratokat gyűjtött be és vizsgált át. Az érdemi munkát augusztus 8-án már befejezte, de a testület az eredményt tartalmazó többségi és a kisebbségi véleményt csak bő két héttel később fogadta el — a képviselőház azonban sosem tárgyalta meg azt.

Eközben jelentős belpolitikai fordulat következett be: augusztus én Khuen-Héderváry Károly beadta lemondását, mert az ellenzék ellehetetlenítette a kormány és a törvényhozás munkáját. Az indokok között ugyan nem említette a vesztegetési botrányt, de az uralkodóhoz intézett felterjesztésében utalt arra, hogy a kormány helyzete július én — tehát közvetett módon mégiscsak a vesztegetési ügy miatt — tovább súlyosbodott.

A dokumentum egyedüli bűnösként Szapáryt nevezte meg, felmentette tehát egyrészt Khuen-Héderváryt a legkisebb gyanú alól is, azt állítva, hogy a miniszterelnök még közvetetten sem gyaníthatta a készülő akciót, másrészt a fővárosi rendőrség nyomozásában és annak vezetője, Rudnay Béla főkapitány intézkedéseiben sem talált kivetnivalót.

Végül — szemben a bizottsági kisebbség véleményével — Szapáry tettét csupán egy elszigetelt és egyszeri vesztegetési esetnek nyilvánította, nem találva bizonyítékot sem más függetlenségi képviselők, sem ellenzéki lapok lefizetési kísérletére.

Fő navigáció

A bizottság augusztus végén benyújtotta jelentését a képviselőháznak, amely napirendre tért az ügy felett.

A történtek az esetben érintett szereplők egyikének sem eredményeztek lényeges törést a hivatali pályáján vagy a magánéletében. Az uralkodó két ízben is kormányalakítással bízta meg Khuen-Héderváry Károlyt.

Először közvetlenül a történtek után szeptember végéig próbálkozhatott a belpolitikai nyugalom megteremtésével, majd től állhatott két éven át a kormány élén. Szapáry László — elkerülve a hivatali felelősségre vonást — megtarthatta címeit v. Az ügyben szintén részt vevő testvére, Szapáry Pál aki bizalmas információk tudója volt, több ízben képviselte bátyját a bizottság előtt ben maga ülhetett a kormányzói székbe Fiuméban.

Dienes Márton a közvetítői munkájáért kapott tetemes pénzzel a zsebében és szeretőjével az oldalán még az ügy kipattanásakor Berlinbe szökött, majd az Amerikai Egyesült Államokba vándorolt, ahol tovább folytatta újságírói tevékenységét. Az őt a késlekedés és az erélytelen intézkedések révén futni hagyó Rudnay, aki régi jó barátként elsőként sietett vigasztalni Szapáryt, ig maradt hivatalában, majd munkapárti képviselő lett, és érdemei elismeréseként az uralkodó Szent István-rendet adományozott neki.

Nézőpontok Egykorúan négy magyarázat látott napvilágot a vesztegetéssel kapcsolatban.

Magyar Narancs - Publicisztika - A Velencei Bizottság árnyékában

Az ellenzék természetesen nem hitt a magányos elkövető teóriájában, és például a bizottság kisebbségének véleménye megállapította a miniszterelnök felelősségét. Itt jegyezzük meg, hogy az általunk áttanulmányozott kormánypárti források egy jelentős része is osztotta azt a vélekedést, hogy Khuen-Héderváry Károly tudott az akcióról. Ha nem is közvetlen levelek ezek de ilyen is leszde olyan közvetítő szerepelt, akiről Khuen tudott. Azt a hibát követte el a parlamenti bizottság előtt, hogy Szapáryról nagyon despectus [lenéző] hangon beszélt s így az egész családot maga ellen zúdította Ők a jóhiszemű és felállítása a nyilvánosság előtt kormányzóból tetemes pénzt akartak kicsalni, és ennek nagy részével egy látszatakció után távozni kívántak az országból.

Harmadikként felbukkant az a szcenárió is, miszerint maga a függetlenségi párt kezdeményezte e tervet, hogy egy színlelt vesztegetés után botrányt keltve megbuktassák a kormányfőt, és ezzel helyreállítsák saját pártjuk belső egységét.

Végül arról is terjedtek el híresztelések, hogy az egész akció mögött az osztrák nagyipar, illetve egy másik variáció szerint Ferenc Ferdinánd trónörökös állt. A hagyományos politikatörténet-írás az elhúzódó századfordulós belpolitikai válság egy rövid, de jellemző epizódjaként tartja számon az eseményeket, és mindenekelőtt az országgyűlési pártokon belül létező ellentétek, valamint a politikai erők egymással folytatott meddő közjogi csatározásainak a bemutatására helyezi a fő hangsúlyt Dolmányos, — Ugyancsak tanulmányozható az ügy alkotmánytörténeti vetülete.

Main navigation

A napjainkban már jól ismert és meglehetősen gyakran igénybe vett országgyűlési eszközt, az egyes nagy port kavaró visszás esetek felderítésére létrehozott vizsgálóbizottság intézményét ugyanis hazánkban ekkor alkalmazták először. Fontos adalékokkal szolgálhat a bizottság létrejöttének, jogköreinek és eljárási szabályainak a tanulmányozása, illetve ehhez kapcsolódóan miért lehet a srácnak rossz az erekciója politikai bűntényt elkövetők jogi felelősségre vonásának a kérdése sem lehet érdektelen a dualizmuskori parlament fejlődése iránt érdeklődő kutatók számára.

Az as eset újdonsága — mint említettük — az ügy kivizsgálásában keresendő. Korábban felállítása a nyilvánosság előtt elmaradt a vádak nyilvános tisztázása: a jogi út helyett a megvádolt politikusok számára a párbaj, illetve a magánéletbe való visszavonulás kínálkozott megoldásként Cieger, 3—23; — Kézenfekvő lehetőségként kínálkozik a sajtótörténeti megközelítés is.

Ez az eset ugyanis többszörösen is érinti a századfordulós sajtó világát. Az ügy kulcsszereplői között több újságírót találhatunk, de a vesztegetési kísérlet is részben újságok ellen irányult: a Budapesti Napló, a Magyarország és a Népszava szerkesztőségét egyaránt megkörnyékezték Szapáryék, pénzt és segítséget ígérve nekik, ha beszüntetik az obstrukció támogatását.

• A tavaly decemberben elfogadott törvényekkel tól működésbe lépő egységes közigazgatási bírósági rendszer lehetőséget teremt egy új főbíró kinevezésére a Kúria elnökével azonos polcon és egy új bírói tagozat kialakítására, számos olyan újdonsült bíró kinevezésével, akik a jogalkotó tervei szerint a közigazgatás berkeiből igazolnak majd át.
• Cieger András: A vizsgálóbizottság és a nyilvánosság (Médiakutató)
• Külföld Ferenc pápa először jelent meg nagyobb nyilvánosság előtt a járvány kezdete óta Ferenc pápa először jelent meg nagyobb nyilvánosság előtt a koronavírus-járvány kezdete óta szerdán, arról beszélt, hogy mindenkinek vigyáznia kell mások és saját maga egészségére, ismét figyelmeztetett az önzésre, és mindeközben szájmaszkot viselt, valamint fertőtlenítette a kezét.
• Sőt a legnagyobb médiavisszhangot kiváltó példákat áttekintve már-már úgy tűnik, mintha a közös múltunkat tematizáló emlékművek némelyike egy adott pillanatban a nyilvánosságot vagy annak egy részét riasztó, másokat viszont vonzó, foszforeszkáló bevonatot kapna.

Továbbá a bizottsági anyagokból több érdekes adalék tudható meg a kormányzati sajtópolitika például a sajtófinanszírozás működéséről, és feltárhatók az oknyomozó újságírás módszerei is.

E nagyon is indokolt nézőpont helyett mi azonban egy ötödiket választottunk. Azt az ambivalens viszonyt mutatjuk be, amely e botrány kezelése kapcsán a politikusokat a közvéleményhez fűzte. Mint ismeretes, a kor külföldi és hazai liberálisai a szabadelvű eszmék győzelemre juttatása során számos alkalommal támaszkodtak és hivatkoztak a közvélemény erejére, legitimitásukat is a nép akaratából származtatták lásd népképviseleti választások.

reklám forgatás botrány

Hazai politikusaink is vallották a Fontos azonban ehhez hozzátennünk, hogy a századfordulón kibontakozó tömegpolitika és tömegsajtó korában a politizálás ilyesfajta elitista koncepciója a gyakorlatban egyre kevésbé volt tartható. A szűk választójog ellenére az emberek egyre nagyobb csoportjait érintette meg a politika, egyrészt felállítása a nyilvánosság előtt rivális ideológiáknak a megújuló konzervativizmusnak és a szocializmusnakmásrészt a növekvő társadalmi feszültségeknek, illetve a műveltségi színvonal például az olvasni tudás emelkedésének köszönhetően.

Számottevően megnőtt tehát a politikai eseményekről véleményt formálók köre, akik időről időre hangot is adtak nézeteiknek például tüntetések, sztrájkok útján. A politikai vetélkedést sem lehetett a parlament falai közé szorítani: a küzdelem kilépett az emberek közé az utcára, mind képletesen a nagy példányszámú, már utcán is árusítható hírsajtó révénmind nagyon is közvetlen értelemben politikai nagygyűlések, tiltakozó felvonulások által.

A politikus tehát nem hallgathatott kizárólag a saját lelkiismeretére mint azt Deák Ferenc vallottahanem a nyilvánosság előtt róla kialakuló képre is figyelnie kellett. Ugyanakkor e változások egyik következményeként a közéleti szereplők, illetve az elitcsoportok egymás ellen folytatott politikai csatározásainak is kedvelt eszközévé vált az ellenfél befeketítése, erkölcsi feddhetetlenségének kikezdése a nyilvánosság előtt.

Éppen ezért egy botrány kipattanásakor a politikai tőkét jelentő reputáció, a jó hírnév megőrzése a politikusok számára elsődleges felállítása a nyilvánosság előtt ám igencsak küzdelmes felállítása a nyilvánosság előtt a nyilvánosság előtt feladattá vált. Legfőképpen ezzel magyarázzuk, hogy a vizsgálóbizottság előtt miért is hangsúlyozták oly sokan, hogy megjelenésük fő célja a sajtóban kikezdett magánbecsületük helyreállítása.

Én tisztázni akarom magamat, hogy becsületem tiszta legyen ország és világ előtt! A vesztegetési ügy kirobbanásakor az általános felháborodás pillanatában a parlamenti pártok szélesre tárták a nyilvánosság kapuját.

Azaz elfogadták, hogy a bizottság üléseiről hiteles gyorsírói feljegyzések készüljenek, ezeket az újságírók minden tárgyalási nap végén megkapják, a bizottság naplóját pedig bekötve, külön is jelentessék meg tudni kell, hogy a képviselőházi szakbizottságok üléseiről nem készítettek hivatalos feljegyzéseket, az ott folyó érdemi előkészítő munkáról a sajtó általában csak igen szűkszavúan tudósíthatott. A bizottságot e merész lépésre egyrészt a teljes körű vizsgálatot sürgető közhangulat, másrészt az a felismerés vezette, hogy nem rendelkezik semmilyen kényszerítő jogosítvánnyal.

Ezen intézkedések azt a kockázatot hordozták magukban, hogy a bejelentések révén a bizottság ülésein, illetve a sajtó hasábjain nemkívánatos állítások és vélemények jelenhetnek meg az ügyről, azaz a nyilvánosság különféle fórumain középső pénisz férfiaknál közbeszéd irányítása, felügyelete kicsúszik a politikusok kezéből. Más szóval: túl sok titokról lebbenhet fel a fátyol, méghozzá hivatalos ösztönzésre.

A bizottság tagjai már a munkájuk elején érzékelhették ezt a veszélyt, mert kimondták, hogy csak a névvel és lakcímmel ellátott leveleket hajlandóak figyelembe venni bár esetenként eltértek ettől. Később pedig, látva a politikára figyelő polgárok feltörő közlésvágyát, augusztus 6-át jelölték meg dátumként, ameddig elfogadtak bejelentéseket. A nyilvánosság kitárt kapuja tehát egy hét után bezárult. A politikusok azonban a meghallgatásoktól remélt hasznot vélhetőleg nagyobbnak ítélték, mint az e lépésből származó esetleges veszélyeket.

Az ügy ilyetén kezelése természetesen az ellenzéki pártok számára kecsegtetett elsősorban nyereséggel, hiszen a leleplezés és a bűn feltárásának nemes cselekedete a nyilvánosságban az ellenzék tevékenységéhez kapcsolódott. Ráadásul a bizottság felállításával kellő súlyt és komolyságot kölcsönözhettek saját működésüknek, miközben hivatalos formális eljárási szabályok közé terelve a botrány kezelését általánosabb szintre emelhették a problémát például korrupt kormányzásról beszélhettek.

Mindezt elsősorban az újságok felhasználásával, hiszen az ellenzék számára — a kétharmados kormánypárti többséggel szemben — akarata érvényesítésére egyedüli hathatós fegyverként a sajtó kínálkozott az obstrukció csak időleges eszköz lehetett. A kormányzati botrány feltárásakor tehát nem annyira a jogi és az országgyűlési felállítása a nyilvánosság előtt, hanem sokkal inkább a közvéleménytől várták a szabadelvű párti hatalomgyakorlás elítélését.

Egyetlen bizonyítéka az élő lelkiismeret, a neve: közvélemény. Ennek ítélőszéke elől senki sem menekülhet, aki vétett a nemzeti becsület ellen.

Büntetése csak egy, de az sújtó és elrettentő, a neve: közmegvetés. A botrány utólagosan igazolhatta az ellenzék — addig meglehetősen kétes megítélésű — obstrukciós taktikájának a jogosságát is. A szabadelvű párt természetesen ennél jóval szerényebb reményeket fűzhetett a vizsgálathoz. Mindenekelőtt a párt kikezdett hírnevének a helyreállítását, a politikai intézményekbe vetett bizalom visszaszerzését és az erkölcsi normák megerősítését tekinthették célnak, 15 valamint azt, hogy a bizottsági munka irányításával ők adták az elnököt és a többséget korlátok közé szoríthatják a botrány terjedését, tompíthatják annak élét.

A bizottsághoz fordulók ugyanis a politikai elit újabb és újabb körei ellen javasoltak vizsgálatot. Kezdetben megelégedtek volna a szabadelvű párt legbefolyásosabb képviselőinek a kihallgatásával, de hamarosan már a bizottság kormánypárti tagjainak erkölcsi feddhetetlenségét is megkérdőjelezték néhányan.