Puha kakas rossz merevedés

Hogy akkor honnan tudod, hogy mit kell csinálni? Vagy az egyikünk pakol, a másikunk van a gyerekekkel.

Esetleg ők is besegítenek, de ez azért sajnos ritka. És a megszáradt ruhákat sem nagyon szeretem elpakolni.

A teregetést leszedni nem nagyon lehet elfelejteni, ott vannak a ruhák, látom, de nem titok, ezt néha a feleségemre hagyom. Természetesen ez egy kitalált beszélgetés, aminek azért annyi alapja van, hogy ilyesmi kérdések azért el szoktak hangozni.

Csak nem így egyben, hanem részleteiben. Oké, és nem pont így. Valami ilyesmi van nálunk, és néha megkérdezik, hogy ez az ilyesmi pontosan mit jelent. És akkor az derül ki, puha kakas rossz merevedés az már oké, hogy egy férfi ne csak kérésre és ne csak besegítsen a háztartásba, hanem vegyen is benne aktívan részt, de az azért mégsem lehet elvárás tőle, hogy tudja is, hogy mit, mikor és hogyan kell tennie.

Meg azt is nagyon furcsa vagy nehéz elképzelni, hogy nem fix feladatkörök vannak, hanem dinamikusan alakulnak. Az meg aztán végképp nagyon fura, hogy ne azért ne csináljak meg valamit, mert férfi vagyok, hanem csak úgy.

A nememtől függetlenül. Szóval, hogy a nő nem azért csinál meg valamit, mert nő, és a férfi nem azért nem csinál meg valamit, mert férfi. Hanem mindenki azért csinál meg mindent a háztartásban, mert közösséget alkotnak ők ketten.

Vagy akárhányan. Mert hát ez van, ha az ember hisz abban, hogy szabadság van, mindkét félnek éppúgy vannak jogai, mint kötelezettségei, egyenlőség van, de nem egyformaság.

KOVÁCS ZOLTÁN: Hordók, szónokok Egy hete nagyjából ezeken a hasábokon elképedve állapítottuk meg, hogy már megint szokásba látszik jönni az az eszelõs, a Kádár-korszak virulens idõszakára jellemzõ politikusi késztetés, hogy különbözõ pártemberek kötetlen baráti beszélgetés keretében szerkesztõségeket keressenek fel, a másik oldalon meg már megint dühöng az a Kádár-korszak egész idõszakára jellemzõ szerkesztõségi agyrém, hogy a kollégák ennek vagy kifejezetten örülnek, vagy ami talán ennél is rosszabb, egyáltalán nem örülnek, viszont képtelenek az ilyen ún. Van egy harmadik eset is, amikor a látogatás se nem jó, se nem rossz, akkor meg minek az egész. Nem tudni — a közleménybõl nem derül ki —, hogy Orbán Viktor a múlt héten milyen minõségben tett látogatást a Demokrata szerkesztõségében miniszterelnök, pártaktivista vagy futballistaként mint jobboldali fölfutóde tény, hogy kötetlen eszmecserét folytatott a szerkesztõkkel. E hét elején újabb deputatív látogatást tett a vezetõ kormánypárt, most a Népszabadság szerkesztõségét keresték fel, de ez még mind semmi, mert miután a lap szerkesztõivel aktuálpolitikai kérdésekrõl beszélgettek, valamennyien elmentek skandináv lottót játszani: mint látjuk, minden héten házhoz jön a szerencse. Egyébként az ilyen szerkesztõségi beszélgetésekre vélhetõen azért van szükség, mert Kövér László aktuálpolitikai nézetei a Népszabadság munkatársai elõtt nem ismertek, s megismerésüknek nyilván ez a legkézenfekvõbb fóruma, de egyszersmind Puha kakas rossz merevedés se ismeri Eötvös Pál aktuálpolitikai nézeteit, a megismerés optimális lehetõségeit illetõen lásd elõbb.